... igen. Ha ez a mondat elcsendül kottarészegen egy nagyvárosban - abból nem sülhet ki túl jó eredmény. Az egész ott kezdődött, hogy szobatársam, Laci megkért rá, hogy szolgáltassak zenét egy buliban. Rendben, viszem a laptopot, úgyis bulizhatnékünk volt. Elindultunk, hangtechnikát összeszereltük, majd egy haverral elsiettünk a közeli boltba egy fél literes citromos vodkáért.

A bulin igencsak kevesen jelentek meg - nem baj, mi így is jól szárakoztunk. Gyakorlatilag hárman pár perc alatt a picsájára vertünk a vodkának, meg ugye ez a buli egy kocsmában volt, ezért söröztünk is (abban az időben eléggé csóró volt a társaság, ezért vettük - csempésztük be - a vodkát boltból). Ahogy annak lennie kell ahogy telt az este folyamatosan öntöttük magunkba a szeszt, jöttek mentek az emberek, de egy társasággal összeakadtunk, s elhatároztuk, hogy továbbmegyünk, hiszen bulizni is kéne, ha már azt nem tudunk itt. A kocsma szép pultoslánya nagy mosollyal elrakta a laptopomat, már nem mertem felelősséget vállalni érte - különbenis, azért nem vagyok akkora geek, hogy buliba számítógéppel állítsak be. 

Elindultunk hát, kb. húsz perc séta után megérkeztünk, a társasággal együtt a helyre, ahol igenjó parti volt. Természetesen itt is folytattuk a vedelést, mert hát miért ne. Egyik pillanatban azon kaptam magam, hogy a társaságból az egyik lánnyal épp meghitt hangulatba kerültem a táncparketten, de csak foltokban emlékszem (szőke volt, szemüveges!). Egy kis ideig még folyt ez a cselekmény, mire szobatársam szólt, hogy lépünk-e haza. Mondom oké. Tudni kell, hogy a kerület ahol lakok egy dombon helyezkedik el, az egyik főútról megközelítve szinte egyenes úton lehet eljutni a bentlakásig. Mi ettől a főúttól elég messze voltunk, átvágtunk egy parkon, majd az alternatív útvonalon mentünk fel a dombra - szobatársam javaslatára. Egy párszor meg kellett pihenni az úton, gyomorbántalmak megszüntetése, valamint tájékozódás céljából - ebből gyakorlatilag csak az elsőt sikerült megoldani. Egy stadion van közel a lakásunkhoz, ennek a reflektoroszlopain éjjel egy-egy piros lámpa világít. Ezeket a piros fényeket kerestük, először kétségbeesve, majd poénra véve az egész helyzetet, pedig igencsak kétes kinézetű utcákon haladtunk végig. Egyik pillanatban megpillantottuk a fényeket, onnan már laza volt, hazaértünk, s betömtük azt az űrt, ami a gyomrunkban keletkezett a hazaút során. 

Az egészben az a furcsa - mert végülis semmi extra nincs a sztoriban azon kivül, hogy nem igazán vonzódom a szőke lányokhoz - hogy másnap a google maps-en az istenért sem találtam az útvonalunkat. Szerintem meggörbítettük a teret. Legjobb lesz, ha kivitelezzük még egyszer az estét, de legalábbis az útvonalat.

A laptopért csak négy nap mulva tudtam utánamenni - hisz közben elutaztam haveromékhoz Nagyváradra. Holnap megírom azt is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.