Kb. Két éve történt, hogy három barátom, és én elindultunk az éjszakai életbe. Elhatároztuk, hogy próbálunk olcsón berúgni, ezért az akciós tequilát választottuk. Gondoltuk megfűszerezzük az estét egy kis játékkal, és fejenként egy méter, és még két tequilát rendeltünk (azaz tizenkét shot-ot).

A játék lényege az volt, hogy aki a saját tizenkét pohárkáját a legtöbb idő alatt küldi le, az fizeti mind a négyünk adagját. Nos nálam kb annyi pénz volt, amennyiből a saját fejadagomat állhattam volna, így muszáj volt megerőltessem magam. Megmutattam nekik milyen is a mentalitás nálunk Partiumban, és legyűrtem egymás után mindet. Egy kis émelygés, de kibírtam. Ami ez után jött pár perccel, az megfizethetetlen élmény volt. Életem elsőre, és eddig egyetlen alkalommal történt, hogy semmire nem emlékeztem az éjszakából. Másnap délben arra ébredtem, hogy iszonyat részeg vagyok, és rohannom kell a budira hányni. Mikor egy picivel jobban lettem (senkinek nem kivánom azt az érzést), gondoltam fogjunk neki összerakni az előző estét. Tények felmérése: fáj mindenem, nincs meg a kulcsom, ki van szakadva a kabátom. Szobatársam kifaggatása: éjjel ötkor felhívtam, de nem értette mit mondok, csak annyit, hogy engedjen be, mert nem tudok bejönni. Azt mondta, hogy mikor megjöttem, ő látta rajtam, hogy értem amit mondok, de szerinte inkább hasonlított egy vogon vershez - vogonul.. Ebből semmi lényeges információt nem tudtam meg. Beszéltem a legjobb barátommal, aki közölte velem, hogy egész hazaúton beszéltünk telefonon, és igencsak pánikos kalandokban volt részem. Megtámadtak az utcán, a két sügér csak a kulcsomat vitték el, megvertek, és egy kés is előkerült (szakadt kabát?). Szegény lányra jól ráhoztam a szívbajt, fél éjjelen át kellett bennem tartsa a lelket. Tél volt, elvileg elestem magamtól is, és nem tudtam felállni. Rendben, de hogy indultam el. Ivócimboráim is elég szépen a seggére vertek az estének, de annyi különbséggel, hogy ők voltak azok, akik röhögtek rajtam, nem pedig fordítva. Azt mondták, hogy kb. negyed órával a tequilák után ittam még sört, akkor lett vége a világnak nálam. A pultoslány szólt nekik, hogy szóljanak nekem, hogy ne próbáljak már olyan erőszakosan flörtölni vele, mert nem lesz belőle semmi. Mondjuk ők szándékosan nem szóltak nekem, a lánnyal pedig találkoztam párszor utána, mindig röhögött rajtam. A szórakozóhely egy pincéből kialakított kocsma volt, ergó hosszú lépcső volt a bejárat után. Mikor elindultam haza, kétszer visszagurultam (ezért fájt mindenem). A hazaúton szépen eltévedtem, egy teljesen más negyedben keringtem, mint kellett volna (ez megmagyarázza azt, hogy kettőkor indultam, és ötkor értem haza).

Ja, és nem én kellett kifizessem a tequilát! Király!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.