Tavaly nyáron történt az eset, mikor Ábel, egy jóbarátommal együtt hazautaztunk pár napra szülővárosomba. Igazából csak az utolsó este a kiemelendő ebből a többnapos májamortizáló turnénkbók. Ábel egy viszonylag nyugis srác, visszahúzódó csendes gyerek, gyakorlatilag nem is látszik rajta, amikro bevan baszva. Az utolsó estén törzshelyünkön öntöttük a belünkbe a söröket, vodkákat, miegymás. Ez a törzshely nyáron strandként is üzemelt, délelőtt óta kint sütkéreztünk a medencék mellett, hideg csapoltsört kortyolgatva. Laza.

Mikor éjjel nyakunkbavettük a várost Árpival (őt már említettem az egyik posztban), már nem voltunk túl szomjas állapotban. Gondoltuk megmutatjuk a kisvárost Ábelnek. Elérkeztünk a szoborparkhoz, ami épp felújítás alatt állt, ilyen mozaiktéglák voltak raklapokra csomagolva, nem tudom a szakkifejezést, de biztos vágjátok miről van szó. Elhatároztuk, hogy mi nagyon művészlelkek vagyunk, ezt nem hagyhatjuk ebben a formában. A csomagolást leoperáltuk a téglákról, s építettünk egy kb. két méteres fasz alakú szobrot. Mit is mondjak, volt izomlázunk utána. Volt valami randalírozás is, Árpi felborított egy virágágyást (hülye ez a srác, de imádom). Gondoltuk elég lesz mára a művészetből, menjünk vissza még inni. Ahogy kanyarodtunk le az egyik utcára, megelőzött minket egy autó. Jól sejtitek. Természetesen zsaruk voltak. Kielőztek minket, s kiszálltak. Elindultak felénk, Árpi volt a legelől. Ő startból kapott egy pofont a fakabáttól, gondoltam fasza este lesz. Voltak vagy négyen, igazoltatás következik. Hobbiként testékszereket implantálok (óh micsoda szakkifejezés), és a kellék (spéci fogó, egy pár tű, fertőtlenítő szerek, lidocain, stb.) pont nálam voltak a táskámban. Átkutattak, rendesen mint a filmekben, néhányszor azt hittem megmogyoróz a zsaru. Nagynehezen kimagyaráztam, hogy nem vagyok egy narkós fasz, hanem ezek piercingeknek vannak, leszállt rólam. Az egyik zsaru eközben elvitte Árpit valamerre. Ábelnél semmi irat nem volt, hát igen, a lakóhelyétől kétszáz kilóméterre elutazik, s baszik magávalvinni, mert ugye minek azt. Szinte röhögve válaszolt a zsaruknak, ő tudott a legjobban románul közülünk, szinte faszravette őket. Eközben megjött Árpi is, majd engem is elvitt egy körútra a zsaru. Az Árpi által felbaszott virágágyás (egy nagy betoncserép, vagy mi) felé tartottunk. Útközben kikérdezett a rendőr, hogy honnan szerzem a drogokat, mert biztos Kolozsvárról (ott tanulok), és ott bármit meglehet szerezni. Azt hittem ezt a kört letudtuk már, facepalm.jpg. Megérkeztünk a virágágyáshoz, persze felállítatta velem. Azt hittem odaszarok hirtelen. Józan sem nagyon voltam, túlságosan vasgyúró sem vagyok, meg ugye a beton nem söröskorsó, hogy sportot űzzek az emelgetéséből. Visszafele már semmi érdekes nem volt, elköszöntek, mi meg hazavettük az irányt. A zsaru kérdezte Árpit, hogy mivel foglalkozik az apja. Kályhákat készít rendelésre (meglepően sok ember van, aki még mindig cserépkályhával fűt, jó is az). Utóbb mesélte Árpi, hogy a zsaru másnap reggel volt nála, pont ő nyitott ajtót, és bizony rendelt egy kályhát a faterjától. Király. A másik fura dolog, hogy azt a kurva virágágyást Árpival is helyrerakatta a rendőr. Na ezt hogy? Hiba a mátrixban.

Mondanom sem kell, hogy csodálatos volt másnap reggel nyolckor felkelni, hogy elérjük a Kolozsvári vonatot. De összességében király hétvége volt, mai napig felemlegetjük. 

BTW. Miért van az, hogy ha Árpival baszunk be, szinti mindig rendőrségi ügy lesz belőle?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.